Espais literaris de Jesús Moncada

Els molls de l’Ebre

Els molls de l’Ebre

  1. Català
  2. Alemany
  3. Anglès
  4. Aragonès
  5. Castellà
  6. Eslovè
  7. Francès
  8. Hongarès
  9. Neerlandès
  10. Polonès
  11. Serbi
  12. Txec
  13. (Mostra‘ls tots)


      Llegit per Krisztina Nemes

A szalon homályában, az Ebro rothadó bárkákkal teli mólóitól lassan felkúszó, nyúlós sötétségben, Carlota de Torres asszony újra azokat a fényeket vélte látni, amelyek beragyogták a faiói vasútállomást, amikor a nászútjukról visszatérve ő és Hipòlit de Móra leszállt a barcelonai vonatról. A város alatt, a folyóparton fekvő falucskában ott kellett volna várakoznia a család egyik hajójának, azok közül, amelyek ott rakták ki a bányáikban kitermelt lignitet. Az 1919 utáni hanyatlást csak kevés bánya élte túl, s ezek közt a legjelentősebbek a Torres i Campsok tulajdonában voltak, s továbbra is teljes gőzzel dolgoztak. De nem jött elébük egyetlen hajós sem, hogy vigye a csomagjaikat, és a hajóhoz kísérje őket.

– Feltételezem, hogy elküldted a táviratot – mondta bosszankodva, amikor meglátta az üres peront.

– Hát persze drágám, természetesen. Talán az állomásfőnök tud valamit, vagy hagytak nála üzenetet.

A vasutast azonban lehetetlen volt megtalálni. Eltűnt mint a kámfor, miután a piros zászlóval utat engedett a vonatnak.

– Ez nagyon furcsa. Nézd csak…

A forróságban csak a kabócák idegesítő ciripelésének szűnni nem akaró neszét lehetett hallani, s a remegő levegőn át, a barcelonai gyáraknak szánt lignithegyek mögött két lehorgonyzott hajót pillantottak meg a kikötőben, de nem láttak legénységet sem a fedélzeten, sem a parton, amint a pára fehéres függönyén át szürkének látszó, fénylő feketeséget lapátolják.

A teljesen összezavarodott és tanácstalan Hipòlit elméleteket kezdett gyártani. Talán később érkezett a távirat, vagy az utolsó pillanatban valami akadályba ütközött a hajó kifutása. Az is lehet, hogy megfeneklett, hiszen a nyári hónapokban nagyon megcsappan a folyó vízhozama, ezért aztán fokozott a zátonyveszély is, és egy-egy sekély szakaszon nem ritka, hogy megfeneklenek a másodrangú kormányosok bárkái. A hebegve előadott, zavaros beszéd nem oldott meg semmit, csak növelte az ifjú feleség kétségbeesését, aki már-már elvesztette önuralmát. Sértettnek és megalázottnak érezte magát. Hogy fordulhat elő, hogy Carlota de Torres i Campsnak – sosem vette fel a férje családnevét – bőröndhegyek között, elhagyatottan kelljen várakoznia a vasútállomáson, ahol az ő lignitjét rakják vonatra, annak a folyónak a partján, amelynek habjait az ő hajósai által kormányzott hajók hasítják, s amelyre mindig úgy gondolt, mint saját tulajdonára. Miért nincsenek itt Faióban a Torres i Camps-ház alkalmazottai?

Folyók városa [Camí de Sirga] Trad. a l’hongarès de Krisztina Nemes. Budapest, Íbisz Kiadó, Katalán Könyvtár 7., 2004.

© 2009-2010 Espais literaris de Jesús Moncada · Disseny de Quadratí